Egy pillanatra képzeld el a szemed előtt, hogy néznél ki Amazonként…
Gondoskodó, otthon melegét megteremtő, odaadó anya és Nő, védelmező, ha kell igazi harcos, dinamikus, mindig feláll és küzd tovább, soha nem adja fel.

Többszörös veszteséget és emelkedéseket élünk meg EGYSZERRE. Ettől ilyen hullámzó a lelki állapotunk. Meglátásom szerint az elmúlt időszakban:

  •  intenzíven hullámzunk
  • impulzívan éljük meg az érzelmeinket
  • adott pillanatban megéljük a veszteséget és azt, hogy számítanak ránk (család, pár, cég) optimistának, kreatívnak is kell lennünk
  • fejlesztünk és elveszítünk egy időben
  • beleálltunk a bezártságba, megoldottunk. Oly módokon, amit el sem hittünk volna magunkról, cégünkről.
  •  Kilátásba helyeződött, hogy lassan vége.
  • Érezzük a hiányt a társas kapcsolatainkban, de ami most van, azt is elveszítjük hamarosan. Amire berendezkedtünk. Elveszítjük az időt is, az otthonlétet is.
  • Elveszítjük azt, amit már annyira „utálunk” és elveszítjük azt, amit „mégiscsak szeretünk”. Ahhoz képest, hogy mi lesz ismét nemsokára.
  • Egyszerre akarjuk és nem is.
  • Mennénk vissza az emberek közé, a cégbe, a közösségbe. De lesznek, akik nem tudnak, mert otthon vannak a gyermekeink.
  • Rettentő sok ambivalencia van mindenben. Szeretjük-unjuk, vágyunk el – de mégis hiányozni fog

Miért fog sikerülni?

Azon gondolkodom, mikor kellett az emberiségnek megélnie ezt a kontrasztot.
A háborús filmek jutnak eszembe (hála csak a filmek).
Harcosok, katonák, családok, gyerekek élhették meg ezt a lelki kettősséget, lelki ambivalenciát.
Egyszerre veszítettek el mindent az életükben (fizikai, anyagi, családi szinten), közben pedig hinniük kellett az életben, az Ügyben, amiért harcoltak ők maguk, szeretteik. Hiszen, ha nem hittek volna benne, akkor feladták volna, nem lett volna értelme a küzdelemnek.

Küzdünk…

Mi is ezt tesszük. Küzdünk most az életben maradásért, a cégünkért, a vevőinkért, a családunkért (hogy bírják még a bezártságot és az újrakezdést is), a lelki egyensúlyért, valamint, hogy teljes erővel dolgozunk a jövőért is egyben.
Jobb legyen, minőségibb legyen, szabadabb legyen.
Hiszem, hogy az lesz, mert a Nők más dimenziókban élik meg az érzelmeket, a párkapcsolati közelséget, család melegét.
Ennek az időszaknak a pozitívumát, nyereségét át fogjuk ültetni abba az időszakba, ami most fog kezdődni. Más lesz, új lesz. Rajtunk a sor, hogy mennyi minőségi kapcsolatot, érzelmet, közelséget, személyes kapcsolatot viszünk bele, miközben figyelni fogunk szerintem az időre, a prioritásokra, az Én-időre, feladatok megosztására, családi szövetségre.